Csillagkapu

Csoóri Sándor válogatott gyermekverseit olvasva csak az juthat eszünkbe, hogy a költő jókedvében írta azokat: játékosak, csipkelődőek, csúfolódó, ugyanakkor mesteri nyelvi játékokkal teli vagy pattogó ritmusukkal táncba hívogató költemények. Ez a kötet Csoóri Sándor életműsorozatának első darabja. Hogy miért a kicsinyek vehetik kezükbe az első kötetet? Mert őhozzájuk illik a legavatottabb hangon szólni. A CD mellékleten Sebő Ferenc verses muzsikáját élvezhetik, míg a színes illusztrációk Csoóri Sándor legszűkebb környezetéből kerültek ki. A különleges kötetet az unokák, Molnár Lilla Júlia és Hóvári Virág Zsófia, valamint egyik dédunoka, Zimber-Csoóri Berta Julianna ihletett rajzai színesítik. Pálfy G. István: Megpróbálom magam elé képzelni ennek a könyvnek, ezeknek a verseknek az íróját. Képzelegnem sem kellene, hiszen elég közelről láttuk egymást. A gyermekversek íróját azonban nem láttam. Ez maga volt a titok. Nem mintha titkolta volna, hiszen négy gyermekkönyve jelent meg, közülük kettő az országos viharokat keltő írásos csatái közben. De ez soha nem jött szóba. Most döbbenek rá, hogy a közélet akkori és rá kihegyezett gonoszságai, megsemmisítő indulatai nem tudták elvenni tőle a jövőt simogató kéz belső nyugalmát. Ha gyermek volt mellette, elindított benne valami ősi érzést. És talán leveleket is akart küldeni ezekkel a versekkel az utódoknak, amelyek arról szólnak, hogy a leginkább megtartó erő a szülőföld. Zámoly, a szülőfalu neve, újra és újra játékos mutatványként gurul elő. Az ürömi versekből pedig az hangzik ki, hogy a világban bárhol vagyunk, otthon nélkül nem élhetünk. Tamási Áron ezt felnőtteknek mondta. Csoóri Sándor gyermekeknek is. Néhány évtized alatt ennyivel vált otthontalanabbá és sebezhetőbbé a létünk.