Egy kis élet

„A kapcsolatok soha nem nyújtanak mindent. Bizonyos dolgokat nyújtanak. Megkapsz valakitől mindent, amit csak akarsz – szexuális vonzalmat, mondjuk, vagy jó beszélgetést, anyagi támogatást, szellemi hasonlóságot, kedvességet vagy hűséget –, és ezek közül hármat kell választanod. Hármat – ennyi. Talán négyet, ha nagy szerencséd van. A többit másutt kell keresned. Csak a filmekben van olyan, hogy olyasvalakit találsz, akitől mindezt megkapod. De ez nem film. Az igazi világban meg kell határoznod, melyik három tulajdonsággal akarod leélni az életedet, aztán a többit másvalakiben keresed. Ez a valóságos élet.”

Négy fiatal férfi, Malcolm Irvine, Jean-Baptiste Marion, Willém Ragnarsson és Jude St. Francis egyetemi éveik alatt életre szóló barátságot kötnek. Különböző társadalmi közegből érkeznek, különböző anyagi háttérrel, eltérő érdeklődéssel, és mind a négyen más-más pályán viszik a legmagasabbra: Malcolm nagy becsben tartott építész lesz, JB nemzetközileg elismert festőművész, Willém a világ minden táján forgató népszerű színész, Jude a vállalati jog rettegett és diadalmas szaktekintélye. Ez a négyes több mint negyedszázadon át mégis együtt marad, és egyetlen pillanatra sem csillapul bennük az egymás iránti baráti kíváncsiság.
Hanya Yanagihara hallatlanul gazdag New York-regényében – amelyből a világtörténelem eseményei, az amerikai politika napi történései tökéletesen hiányoznak – gigantikus tablót rajzol fel szenvedélyről, barátságról, szerelemről, az emberek közötti kapcsolatok természetéről, reményről, csalódásról, különbözőségről és ugyanolyanságról. „Egy kis élet” innen, „egy kis élet” onnan – és máris a szemünk elé tárul az a kiismerhetetlen, dicsőséges, fájdalmas és hatalmas nagy élet, ami ebben a kaleidoszkopikus formájában csakis az írói fantázia és a szépirodalom eszközeinek segítségével tud megmutatkozni.